Motto: “Nagyot koppan akkor, azutan elhallgat.”

Nem allitanam, hogy nagyon izgalmasan telnek a napok. Lassan megint eljutok oda, mint amihez korabban mar sikerult egy parszor, hogy mindig csak az tunik fel, hogy mar megint pentek lett. Persze ez azert igy egy kicsit tulzas.

Nagyon mit nem is tudnek emliteni a mult het esemenyei kozul, talan csak az uszodat es a fozest emelnem most ki. Uszodaba szerdan mentem el, amit azert meg nem bantam, de legkozelebb ketszer megondolom, hogy szerdan uszni megyek-e. Ugyanis akkora tomeg volt az uszodaban, amit meg tan nem is lattam korabban. Ezert alapvetoen a szerda a hibas, ez a nap ugyanis itt valahogy nem szamit teljeserteku munkanapnak. Ez persze csak hallgatolagos, de pl. ekkor az iskolakban csupan delelott van tanitas (altalanos iskolakban nincsenek is orak), valahogy a felnottek is ekkorra terveznek be egy csomo delutani inteznivalot. Ugyhogy emiatt a szabadidos centrumok meg a hivatalok is nagyobb igenybevetelnek vannak kiteve. Egyszoval jo nagy tomeg volt az uszodaban, uszni nem igazan lehetett, rugdosodni viszont annal inkabb.

A masik, amit ki akarok emelni, az a fozes volt szombaton. Ugyanis nyulmajat vettem, amit gombaval keszitettem el vorosboros tejszines martasban. Es hat mit mondjak, a vegeredmeny lelegzet-elallito volt. Valamit itt kivetelesen nagyon jol eltalaltam, mert ilyen elmenyben ritkan van reszem. Nagyon jol harmonizalt a kajahoz fogyasztott vorosbor (ugyanez a bor kerult a kajaba is). Aztan valahogy masnapra elillantak az igazan kulonleges aromak, valahogy a bornak sem volt teljesen ugyanaz az ize. Azert remelem, nem egy soha tobbet megismetelhetetlen alkotas volt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.