Motto: "El hulla, virag el! Iramlik az elet!"

Igen, elerkezetem az utolso bejegyzeshez. Nem lesz tobb besançon-os bejegyzesem, sem ezen, sem barmely kesobbi blogomon (ha mondjuk egyszer megint blog irasara adnam a fejem). Fura erzes belegondolni, hogy holnap az utolso hetem veszi kezdetet.

Hogy 3 ev soknak tekintendo-e vagy kevesnek, az relativ, a vizsgalt jelenseg sebessegetol ("karakterisztikus idejetol") fugg - ugyebar. De azert 3 ev alatt tud tortenni egy s mas. Jo, nem 3 teljes evrol van szo, csak haromszor 5 honaprol - de akkor is. Lehet hogy most meg kene vonnom a merleget az ittletemnek. Ugy ertem, mindharomnak.

Anelkul, hogy tetelesen szamba kene vennem barmit is, kijelenthetem, hogy megerte, egy percig sem bantam meg. Minden nehezsege es nyugje ellenere. Az a temerdek elonyom, ami ebbol az egeszbol szarmazik, melysegesen karpotol mindenert. Hogy csak azt emlitesem, hogy megtanultam franciaul. Biztosan jobban is meg lehetett volna, de azert en remenykedem, hogy sikerulni fog letenni egy felsofokut belole az ev soran. Azt gondolom, erre jobb alkalom nem nagyon fog kinalkozni. Elonykent meg emlithetnek egy csomo dolgot, amit most nem fogok megtenni.

Helyette inkabb gyorsan attekinem az elmult hetek emlitesremelto esemenyeit. Amikor legutobb irtam, meg boven itt volt a Pali, akivel joparszor voltunk aztan meg ettermezni, egyszer-egyszer a Sylvainhez es a Paulhoz is hivatalosak voltunk. Sot egyszer voltam a Palieknal is egyik este. Ugyanazon a napon voltam szuletesnapi "zsur"-on Malisnal is, aki vegulis meglehetosen hamar beilleszkedett kozenk, ahhoz kepest, hogy csak december ota van itt. Kozben bent renduletlenul haladtunk a dolgainkkal, kesz kozeli allapotba kerult a masodik cikkunk is tobbek kozott. Rayez vegul nem jott vissza januar vegen, mert annyi dolga volt, hogy nem tudott beilleszteni egy besançoni kiruccanast. De azert meg kell hagyni, dolgozott az ugyon az elmult bo honapban, volt is egy jo tanacsa, amivel vegre meglett az utolso eredmeny is - lehet kezdeni a harmadik cikket is! :)

Az elmult het esemenye volt tovabba az is, hogy elindultam egy palyazaton, amit doktoranduszoknak irtak ki. Cikket kell irni a reszt venni szandekozoknak a kutatas es az eredmenyek bemutatasaval - termeszetesen franciaul! Hatarido mult szombat volt. Csutortok delutan hosszas lelki vivodas utan vegulis nekialltam irni, amit aztan ejjel fel 3-ig folytattam. Meg sosem csinaltam ilyet, nagy eroproba volt nekem, de mindent egyutt veve sokat tanultam belole es igy legalabb van egy francia nyelvu anyagom arrol amit csinalok, amit kesobb is lehet majd hasznalni. Masnap a Caroline-nal atragtuk, aki gatyaba razta a szoveget nyelvi szempontbol, aztan atfutotta a Sylvain is, aki meg szakmai szemmel nezte at. Annak nagyon orultem, hogy a szoveg, amit en irtam, abszolut hasznalhatonak bizonyult - tartalmi szempontbol nem modosult sokat, inkabb nyelvi javitasokat vegeztunk rajta. Vegul abrakkal, irodalmi hivatkozasokkal egyutt lett 5 es fel oldal, amivel messze tulszarnyaltam az eredeti elvarasaimat. Mint kiderult, a maximalis terjedelem, ennek haromszorosa lehet, vagyis az idealis ennek ketszerese lenne kb. Felek, hogy tul rovidre sikerult - meglatjuk, mire lesz eleg. A penteki napom aztan teljesen egeszeben errol a palyazatrol szolt, mindenfele egyebek kitoltesevel, fenymasolasaval egyetemben, a CV-m franciara forditasaval egyutt. Masnap szombaton adtam fel a postan az anyagot. Ha olyan alacsony lesz az erdeklodes, mint tavaly, akkor talan lehet valami eselyem. A dijak egyebkent nem elhanyagolhatoak (600 illetve 300 € az elso illetve masodik helyezettnek). Ha meg penzt nem is nyerek, azt mindenkeppen megnyertem mar, hogy van egy komplett francia nyelvu anyagom a tema(i)mrol.

Szombaton aztan mas emlitesremelto is tortent. Ugyanis a foberlom meg osszel megemlitette, hogy egyszer szivesen vendegul latnanak (o es a neje) minket (a 3 alberlot) egy vacsorara vagy ebedre. Remenykedtem, hogy elevul a dolog, vagy hogy elfelejti az oreg - de nem. Nem tudtam ugyanis elkepzelni, hogy mit tudnek kezdeni azzal a szituacioval amibe a vacsora altal kerulnek... Ket idos franciaval mirol tudok en beszelgetni...? A legutobbi alkalommal hogy lent jartam naluk fizetni, az oreg meg konkretabb ajanlattal allt elo: az egyik szombaton ebedeljek veluk (itt mar csak rolam volt szo) - dontsem el, melyik szombat lenne jo. Nem volt menekves.

Tartottam meglehetosen az esemenytol, a fentebb vazolt okok miatt, de vegul alaptalanok voltak a felelmeim. Mind a virag, mind a bor, amit vittem nagyon pozitiv fogadtatasra talalt. Megtudtam egy csomo reszletet az eletukbol (mindekettonek masodik, kesei hazassaga), ki hol dolgozott, merre jart. Persze engem is jol kikerdeztek, mit csinalok, honnan jovok, mik a tovabbi terveim. Ugy tunt, oszinten nagyon orultek annak, hogy ott voltam, es teljesen oszintek voltak akkor is, amikor ajanlkoztak, hogy egyszer, ha arra jarnek a csaladommal, akkor oket is szivesen vendegul latnak. Es hat a lakasuk - egyszeruen pazar. Meglehetosen gazdagok ugyanis (foleg a ferj reven), igazi felso polgari butorokkal es gondolkodasmoddal. Erdekes volt azt is latni, hogy allnak a vilag dolgaihoz. Nem gyoztek panaszkodni, hogy az elozo tulajdonos milyen rossz allapotban hagyta ott a lakast (ami valoszinuleg igaz is), de amit en lattam az nagyon nagyon szepen meg volt csinalva. Es nem sporoltak a lakas berendezesenel sem. Egyebkent a haz nagyon szep (mint megtudtam egyebkent, mar tobb, mint 100 eves) mint epulet, es van hozza egy kert is, amit az asszony tervez viragokkal teleultetni. Igazan szerencsesnek erzem magam, hogy ilyen rendes es kedves foberloim vannak. Azt gondolom, hogy nagyra ertekeltek azt, hogy magyar letemre ugy dontottem, hogy Francaiorszagban vegzem a tanulmanyaimat megbirkozva a nyelvi es kulturalis nehezsegekkel. Tenyleg megprobaltak mindent ugy intezni, hogy a leheto legegyszerubb es leggordulekenyebb legyen. Semmibol nem csinaltak nagy ugyet. Egyszoval nagy szerencsem volt veluk.

Ez az utolso het arrol fog szolni, mikent zarok le itt mindent - veglegesen. Nincs folytatas, osszel mar nem jovok vissza. Nem mondanam, hogy nagyon kotodom a varoshoz, de azert megis csak leeltem oszessegeben tobb, mint egy evet az eletembol. Befogadtak az itteniek, megkedveltek, osszebaratkoztunk. Ezt hagyom most itt, hogy uj vizekre evezzek...

Lesz meg azert par egyutt kajalas a tobbi doktorandusszal: csutortokon valoszinuleg Delphine-hez megyunk, mig penteken en tervezem megvendegelni a tarsasagot. Annyit nyuztak mar, hogy csinaljak nekik egyszer valami magyar kajat, hat megprobalom pentekre - igy egyszer en is hazaigazda leszek. Ha nem jonne ossze a dolog, B tervkent elmegyunk a jol bevalt Vieux Comtoisba. Ha minden jol megy, az egyetemen osszeallitjuk a harmadik cikk nagy reszet, es talan arra is jut idom, hogy belekezdjek a dolgozatba. Mert hogy onnantol, hogy otthon vagyok, teljes erommel a dolgozatra kell koncentralnom!

Egyszoval itt mindjart lezarul egy periodus, de aztan kezdodik is hamarosan egy uj, ami a doktori utani evek kalandjait rejti magamban. Ugyhogy nem maradt mas hatra, mint elore arccal a vasutnak.

Bucsuzoul tettem fel panoramakepet a Place Flore-rol, ahol minden nap elhaladtam.  http://picasaweb.google.com/djuree007/PlaceFlorePanoramaPictures

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.