Motto: "El hulla, virag el! Iramlik az elet!"

Igen, elerkezetem az utolso bejegyzeshez. Nem lesz tobb besançon-os bejegyzesem, sem ezen, sem barmely kesobbi blogomon (ha mondjuk egyszer megint blog irasara adnam a fejem). Fura erzes belegondolni, hogy holnap az utolso hetem veszi kezdetet.

Hogy 3 ev soknak tekintendo-e vagy kevesnek, az relativ, a vizsgalt jelenseg sebessegetol ("karakterisztikus idejetol") fugg - ugyebar. De azert 3 ev alatt tud tortenni egy s mas. Jo, nem 3 teljes evrol van szo, csak haromszor 5 honaprol - de akkor is. Lehet hogy most meg kene vonnom a merleget az ittletemnek. Ugy ertem, mindharomnak.

Anelkul, hogy tetelesen szamba kene vennem barmit is, kijelenthetem, hogy megerte, egy percig sem bantam meg. Minden nehezsege es nyugje ellenere. Az a temerdek elonyom, ami ebbol az egeszbol szarmazik, melysegesen karpotol mindenert. Hogy csak azt emlitesem, hogy megtanultam franciaul. Biztosan jobban is meg lehetett volna, de azert en remenykedem, hogy sikerulni fog letenni egy felsofokut belole az ev soran. Azt gondolom, erre jobb alkalom nem nagyon fog kinalkozni. Elonykent meg emlithetnek egy csomo dolgot, amit most nem fogok megtenni.

Helyette inkabb gyorsan attekinem az elmult hetek emlitesremelto esemenyeit. Amikor legutobb irtam, meg boven itt volt a Pali, akivel joparszor voltunk aztan meg ettermezni, egyszer-egyszer a Sylvainhez es a Paulhoz is hivatalosak voltunk. Sot egyszer voltam a Palieknal is egyik este. Ugyanazon a napon voltam szuletesnapi "zsur"-on Malisnal is, aki vegulis meglehetosen hamar beilleszkedett kozenk, ahhoz kepest, hogy csak december ota van itt. Kozben bent renduletlenul haladtunk a dolgainkkal, kesz kozeli allapotba kerult a masodik cikkunk is tobbek kozott. Rayez vegul nem jott vissza januar vegen, mert annyi dolga volt, hogy nem tudott beilleszteni egy besançoni kiruccanast. De azert meg kell hagyni, dolgozott az ugyon az elmult bo honapban, volt is egy jo tanacsa, amivel vegre meglett az utolso eredmeny is - lehet kezdeni a harmadik cikket is! :)

Az elmult het esemenye volt tovabba az is, hogy elindultam egy palyazaton, amit doktoranduszoknak irtak ki. Cikket kell irni a reszt venni szandekozoknak a kutatas es az eredmenyek bemutatasaval - termeszetesen franciaul! Hatarido mult szombat volt. Csutortok delutan hosszas lelki vivodas utan vegulis nekialltam irni, amit aztan ejjel fel 3-ig folytattam. Meg sosem csinaltam ilyet, nagy eroproba volt nekem, de mindent egyutt veve sokat tanultam belole es igy legalabb van egy francia nyelvu anyagom arrol amit csinalok, amit kesobb is lehet majd hasznalni. Masnap a Caroline-nal atragtuk, aki gatyaba razta a szoveget nyelvi szempontbol, aztan atfutotta a Sylvain is, aki meg szakmai szemmel nezte at. Annak nagyon orultem, hogy a szoveg, amit en irtam, abszolut hasznalhatonak bizonyult - tartalmi szempontbol nem modosult sokat, inkabb nyelvi javitasokat vegeztunk rajta. Vegul abrakkal, irodalmi hivatkozasokkal egyutt lett 5 es fel oldal, amivel messze tulszarnyaltam az eredeti elvarasaimat. Mint kiderult, a maximalis terjedelem, ennek haromszorosa lehet, vagyis az idealis ennek ketszerese lenne kb. Felek, hogy tul rovidre sikerult - meglatjuk, mire lesz eleg. A penteki napom aztan teljesen egeszeben errol a palyazatrol szolt, mindenfele egyebek kitoltesevel, fenymasolasaval egyetemben, a CV-m franciara forditasaval egyutt. Masnap szombaton adtam fel a postan az anyagot. Ha olyan alacsony lesz az erdeklodes, mint tavaly, akkor talan lehet valami eselyem. A dijak egyebkent nem elhanyagolhatoak (600 illetve 300 € az elso illetve masodik helyezettnek). Ha meg penzt nem is nyerek, azt mindenkeppen megnyertem mar, hogy van egy komplett francia nyelvu anyagom a tema(i)mrol.

Szombaton aztan mas emlitesremelto is tortent. Ugyanis a foberlom meg osszel megemlitette, hogy egyszer szivesen vendegul latnanak (o es a neje) minket (a 3 alberlot) egy vacsorara vagy ebedre. Remenykedtem, hogy elevul a dolog, vagy hogy elfelejti az oreg - de nem. Nem tudtam ugyanis elkepzelni, hogy mit tudnek kezdeni azzal a szituacioval amibe a vacsora altal kerulnek... Ket idos franciaval mirol tudok en beszelgetni...? A legutobbi alkalommal hogy lent jartam naluk fizetni, az oreg meg konkretabb ajanlattal allt elo: az egyik szombaton ebedeljek veluk (itt mar csak rolam volt szo) - dontsem el, melyik szombat lenne jo. Nem volt menekves.

Tartottam meglehetosen az esemenytol, a fentebb vazolt okok miatt, de vegul alaptalanok voltak a felelmeim. Mind a virag, mind a bor, amit vittem nagyon pozitiv fogadtatasra talalt. Megtudtam egy csomo reszletet az eletukbol (mindekettonek masodik, kesei hazassaga), ki hol dolgozott, merre jart. Persze engem is jol kikerdeztek, mit csinalok, honnan jovok, mik a tovabbi terveim. Ugy tunt, oszinten nagyon orultek annak, hogy ott voltam, es teljesen oszintek voltak akkor is, amikor ajanlkoztak, hogy egyszer, ha arra jarnek a csaladommal, akkor oket is szivesen vendegul latnak. Es hat a lakasuk - egyszeruen pazar. Meglehetosen gazdagok ugyanis (foleg a ferj reven), igazi felso polgari butorokkal es gondolkodasmoddal. Erdekes volt azt is latni, hogy allnak a vilag dolgaihoz. Nem gyoztek panaszkodni, hogy az elozo tulajdonos milyen rossz allapotban hagyta ott a lakast (ami valoszinuleg igaz is), de amit en lattam az nagyon nagyon szepen meg volt csinalva. Es nem sporoltak a lakas berendezesenel sem. Egyebkent a haz nagyon szep (mint megtudtam egyebkent, mar tobb, mint 100 eves) mint epulet, es van hozza egy kert is, amit az asszony tervez viragokkal teleultetni. Igazan szerencsesnek erzem magam, hogy ilyen rendes es kedves foberloim vannak. Azt gondolom, hogy nagyra ertekeltek azt, hogy magyar letemre ugy dontottem, hogy Francaiorszagban vegzem a tanulmanyaimat megbirkozva a nyelvi es kulturalis nehezsegekkel. Tenyleg megprobaltak mindent ugy intezni, hogy a leheto legegyszerubb es leggordulekenyebb legyen. Semmibol nem csinaltak nagy ugyet. Egyszoval nagy szerencsem volt veluk.

Ez az utolso het arrol fog szolni, mikent zarok le itt mindent - veglegesen. Nincs folytatas, osszel mar nem jovok vissza. Nem mondanam, hogy nagyon kotodom a varoshoz, de azert megis csak leeltem oszessegeben tobb, mint egy evet az eletembol. Befogadtak az itteniek, megkedveltek, osszebaratkoztunk. Ezt hagyom most itt, hogy uj vizekre evezzek...

Lesz meg azert par egyutt kajalas a tobbi doktorandusszal: csutortokon valoszinuleg Delphine-hez megyunk, mig penteken en tervezem megvendegelni a tarsasagot. Annyit nyuztak mar, hogy csinaljak nekik egyszer valami magyar kajat, hat megprobalom pentekre - igy egyszer en is hazaigazda leszek. Ha nem jonne ossze a dolog, B tervkent elmegyunk a jol bevalt Vieux Comtoisba. Ha minden jol megy, az egyetemen osszeallitjuk a harmadik cikk nagy reszet, es talan arra is jut idom, hogy belekezdjek a dolgozatba. Mert hogy onnantol, hogy otthon vagyok, teljes erommel a dolgozatra kell koncentralnom!

Egyszoval itt mindjart lezarul egy periodus, de aztan kezdodik is hamarosan egy uj, ami a doktori utani evek kalandjait rejti magamban. Ugyhogy nem maradt mas hatra, mint elore arccal a vasutnak.

Bucsuzoul tettem fel panoramakepet a Place Flore-rol, ahol minden nap elhaladtam.  http://picasaweb.google.com/djuree007/PlaceFlorePanoramaPictures

Motto: B.U.E.K. :)

BUEK mindenkinek! Rettenetes elmaradasom van - egy honapja nem irtam... Lassuk csak mik is voltak az elmult honap emlitesre melto esemenyei.

Eloszor is itt volt a Rayez Bordeauxbol, aki elvileg azert jott volna, hogy lezarjuk a kozos projektunket, de aztan vegul ebbol semmi sem lett. Januar vegen visszajon, akkor nem lesz mas valasztasunk, mint pontot tenni a kozos munka vegere. Merthogy februartol neki kell alnom a dolgozat irasanak. Ha vele vegulis befejezni egy csomo dolgot nem is sikerult, azert voltunk jokat enni, ahogy az mar lenni szokott, amikor a Rayez itt van.

Aztan amint, hogy elment, jott a Pali - vele is ugyanazok voltak a tervek: lezarni minel tobb dolgot. Vele szerencsere sikeresebbek voltunk, o az a fajta, aki kepes egy temat az adott ponton lezarni, ha szukseges. Vele is mentunk ettermezni persze. Meg volt egy kozos vacsora a doktoranduszokkal is, itt volt Bruno is, aki ket eve vegzett Besanconban, most mar egy eve posztdok Tromsoben, Norvegia eszaki reszen. Orultunk nagyon, hogy itt volt.

17-en csutortokon jottem haza karacsonyozni. Sokaig ugy nezett ki, hogy ez meghiusul, mert Parizsban nem engedtek egy csomo gepet felszallni az idojaras miatt. Rendkivul mostoha korulmenyek uralkodtak Parizsban: szallingozott a ho!! Annyira nincsenek ehhez hozzaszokva, hogy majdnem osszeomlott a legikozlekedes. Vartunk harom orat a repteren, aztan meg egyet a gepben azzal a tudattal, hogy lehet, hogy leszallitanak minket, ha nem kapjuk meg a felszallasi engedelyt. Nagy megkonnyebbulessel nyugtazta mindenki, amikor aztan megjott a hir, hogy felszallhatunk, de ekkor meg egy orat varni kellett. Vegul 5 oras kesessel, de megerkeztem Pestre. Nagyon rossz erzes, amikor az ember annyira keszul a hazateresre, aztan ottragad valahol, mert nem tud elindulni...

Karacsony szep volt, jo volt, aztan egy hirtelen valtassal januar 3-an ejjel maris megint Besançonban talaltam magam. Azzal a tudattal, hogy mar csak 5 het van vissza. Az egeszbol! Baselbol jottem a valtozatossag kedveert. Eleg rossz onnan a kozlekedes, a delutan 5 oras gephez olyan vonatcsatlakozasok voltak csak, amivel ejfelnel hamarabb nem lehet ideerni Besançonba. Hiaba, tul kicsi hely ez ahhoz, hogy "rendesen" megkozelitheto legyen. Az a feloras keses, amit vegul a vonat osszeszedett, igazan szora sem erdemes.

Januar 4-etol ha nem is teljes fordulatszamon, de nagyjabol ott folytatodott minden, ahol 17-en abbamaradt, Palival, cikkirassal. Az elso het masodik feleben itt volt Ulysse, mert rendeztek Besançonban egy minikonferenciat csutortokon es penteken. O vegul csak vasarnap ment el, igy szombaton lehetett valamit kozosen csinalni. Tisztara, mint a regi idokben. Penteken leesett a nagy ho Besançonban is, delutantol nem volt varosi buszkozlekedes sem, probalt, aki tehette, a munkaido lejarta elott hazamenekulni. Szerencsere szombatra normalizalodott a helyzet. Delutan Caroline, Ulysse, Delphine es Malis tarsasagaban neztunk meg egy kis patakot, amin van egy par vizeses - mivel Ulysse feltetlenul vizesest akart latni. Malis uj doktorandusz december ota, egyebkent kambodzsai szarmazasu, de mar itt Franciaorszagban szuletett. Este aztan kozos vacsora Carolinenal kifulladasig (ejjel 1-ig).

Ami ezt a hetet illeti, eddig egesz hatekonyak voltunk tovabbra is cikkek tekinteteben. Remeljuk hogy megmarad ez a jo formank es akkor jovo heten ilyenkorra befejezzuk a masodikat is! Hetvegen lehet, hogy elmegyunk az egyik nap Paliekkal Lyonba, ahova szivesen megyek vissza. Kozos vacsorak is vannak mar kilatasban: egyszer a Sylvainnel, a Paulhoz is megyunk vietnamit enni, meg hat a Palival is lesz meg ettermezes. Valoszinuleg jol leszunk tartva... (Es aztan megint itt lesz a Rayez, vagyis kezdodik minden elolrol...)

Motto: "Fol, fol, ti rabjai a foldnek ... -

"Debout ! les damnés de la terre !"

En mar megint elmaradtam a mult hetre a bejegyzessel, de ezt most nezzetek el nekem, mert annak a hetnek a java reszet a ropke latogatasom tette ki. Az azutani hetbol talan a Caroline vedeset emelnem ki, ami csutortokon volt. Elotte megerkezett a fel csaladja, jottek a nagy esemenyre. Ja igen, itt volt Ulysse is! Aki jelenleg Grenobleban garazdalkodik, es remenykedik, hogy talal valahol maganak egy posztdokot... Vagy egy vegleges allast.

Ulysse viszontlatasank orultem, szerintem januar vegen lattam utoljara. Valoszinuleg jonni fog jovo januar elso heteben is majd par napra. Nos ott tartottunk, hogy elozo nap. Caroline megkert Ulysset es engem, hogy segitsunk nekik a vedes utani fogadas elokeszuleteiben. Mentunk tehat Ulysseszel - ipari mennyisegu zoldseget es gyumolcsot megpucolni. Az egesz este valahogy meglehetosen hosszura nyult. Eleve 8 fele indultunk el az egyetemrol, amikor megerkeztunk, akkor alltunk csak neki keszulodni a vacsoranak. Ennek megfeleloen jo keson alltunk hozza a pucolashoz. A gyumolcs alapvetoen egy gignatikus meretu gyumolcssalataba kellett, aminek a terfogatat szerintem tobb tiz literben lehetett merni. Persze nem csak ketten vegeztuk azert a munkat, ott volt a szulokon kivul Gaël es François is. Majdnem ejfel volt mire eljottunk aztan; bar azt hiszem, hamarabb is eljohettunk volna, mert az utolso felorat mar teljesen feleslegesen toltottuk ott - csak hat ha segiteni vagyunk ott, akkor fogunk eljonni, ha ugy gondoljak, azok, akiknek segitunk.

Masnap aztan lement a vedes, nem mondanam, hogy fenyes volt, de megkapta a legjobb minositest. A fogadas jol sikerult, finomak voltak a kajak, amiknek a nagyreszet a Caroline novere keszitette (aki szakacsno) egy heten keresztul - kepzelni lehet akkor, hogy mekkora mennyisegu kaja volt, ha a gyumolcssalatabol is tizliteres mennyisegeben keszult. Aztan meglepoen majdnem minden el is fogyott. A szinte majdnem teljesen elveszett nap utan belevetettem magam a tovabbi munkalatokba tudvan, hogy a jovo heten hetofotol szerdaig a Rayez lesz itt, utana pedig csutortokol a Pali jon. Ennek megfelelo szellemben telt el a hetvege is. Annyira hogy uszni sem voltam. Foztem viszont gombaporkoltet normal es laskagombabol.

Jovo heten tehat hazamenetelig tarto kemeny menet kezdodik. Fel kel kotnom.

Motto: “Nagyot koppan akkor, azutan elhallgat.”

Nem allitanam, hogy nagyon izgalmasan telnek a napok. Lassan megint eljutok oda, mint amihez korabban mar sikerult egy parszor, hogy mindig csak az tunik fel, hogy mar megint pentek lett. Persze ez azert igy egy kicsit tulzas.

Nagyon mit nem is tudnek emliteni a mult het esemenyei kozul, talan csak az uszodat es a fozest emelnem most ki. Uszodaba szerdan mentem el, amit azert meg nem bantam, de legkozelebb ketszer megondolom, hogy szerdan uszni megyek-e. Ugyanis akkora tomeg volt az uszodaban, amit meg tan nem is lattam korabban. Ezert alapvetoen a szerda a hibas, ez a nap ugyanis itt valahogy nem szamit teljeserteku munkanapnak. Ez persze csak hallgatolagos, de pl. ekkor az iskolakban csupan delelott van tanitas (altalanos iskolakban nincsenek is orak), valahogy a felnottek is ekkorra terveznek be egy csomo delutani inteznivalot. Ugyhogy emiatt a szabadidos centrumok meg a hivatalok is nagyobb igenybevetelnek vannak kiteve. Egyszoval jo nagy tomeg volt az uszodaban, uszni nem igazan lehetett, rugdosodni viszont annal inkabb.

A masik, amit ki akarok emelni, az a fozes volt szombaton. Ugyanis nyulmajat vettem, amit gombaval keszitettem el vorosboros tejszines martasban. Es hat mit mondjak, a vegeredmeny lelegzet-elallito volt. Valamit itt kivetelesen nagyon jol eltalaltam, mert ilyen elmenyben ritkan van reszem. Nagyon jol harmonizalt a kajahoz fogyasztott vorosbor (ugyanez a bor kerult a kajaba is). Aztan valahogy masnapra elillantak az igazan kulonleges aromak, valahogy a bornak sem volt teljesen ugyanaz az ize. Azert remelem, nem egy soha tobbet megismetelhetetlen alkotas volt...

Motto: "Hol van, ki zengje tetteim?"

Ezen a heten Franciaorszag emlekezett. Ket dologra is. Egyreszt a berlini fal leomlasanak 20 eves evfordulojara, masreszt az elso vilaghaboru befejezesenek 91. evfordulojara.

Az elso adott nemi beszedtemat a franciaknak, akiknek nem sok fogalmuk volt akkoriban arrol (es mind a mai napig nincs is tul sok), hogy mi is tortent valojaban a fal tuloldalan. De megemlekeztek rola, mert kellett, hisz az ujsag is errol irt. Annyit tudnak rola, hogy valami akkor mas lett, a fal leomlasa utan szepen fokozatosan "visszatertek" Europaba az egykori keleti blokk orszagai. Azota latni egyre tobb es tobb "kelet-europait", akiket - nem mellekesen - meg ma is leneznek. Igaz, hogy most mar nem jonnek olyan sokan, vannak viszont helyettuk kinaiak, akiket annyivel jobban leneznek, mint amennyivel tobben vannak.

A berlini fal leomlasarol valo megemlekezes igazi apropojat a "torpe" alias Sarko, minden franciak elnoke, adta. Az Elnok ur ugyanis eloallt azzal a keptelen allitassal, miszerint o ott volt 1989 november 7-e estejen, es dontotte a falat Berlinben. Ezt a bontas pillanataban keszult fotokkal is tudjak igazolni. A problema csak az, hogy, mint kiderult, a foto nem akkor keszult, hanem legalabb egy hettel kesobb. Torten ugyanis, hogy a fal leomlasa utan egy hettel, mikor meg nem eszmelt teljesen a nemzetkozi kozvelemeny, felsobb politikai korokben mar elkezdtek suttogni, hogy itt valami tortenelmi dologrol van szo. Nosza fogta magat az akkor meg kis senki Sarkozy es dorzsoltebb parttarsai (mint pl. Juppé) es elmentek Berlinbe egy vesovel es kalapaccsal pozolni a fal meg allo maradvanyaihoz. Hatha meg egyszer jol fog jonni. Az ember sosem tudhatja.

Viszont ez nem arnyekolta be a het masodik megemlekezeset, amikor is Nemetorszag olyan gesztust tett, amire nem surun van pelda a vilagban: Legmagasabb vezetoi szinten kepviseltette magat egy olyan francia allami megemlekezesen, ahol a franciak az osi ellenseg felett aratott, rendkivul sok korabbi serelemert elegtetelul szolgalo, vegletekig kielvezett gyozelmet unnepeltek. A franciak valaszul eljatszottak a nemet himnuszt, amire francia allami megemlekezesen ugyancsak nem volt meg pelda.

No es persze a kis Besançon is megadta a modjat november 9-enek: volt a belvaroson vegigvonulo unnepi menet katonazeneszekkel es keves szamu civillel. Ahogy en lattam az ablakombol, tobb volt a nemzeti szinu trikolor mint a civil felvonulo.

Es november 9-e kapcsan iden is megbeszeltuk a Sylvainnel, hogy nem, Magyarorszagon nem nemzeti unnep november 9-e. Ahhoz a masik oldalon kellett volna harcolni.

Motto:”Ki bún borongva, baran bús bajusszal,
Beteg bolyongó, béna bink balán...
És szólt a lány, gradusz genitivusszal:
Mi, hát nekem bajuszom van talán?”

De szerencsere megkerult.

Igen, itt sajnos egy hosszabb szunet allt be a tortenetben, es ezert elnezest kerek... Tudom, csapnivalo blogger vagyok... De most ahelyett hogy ecsetelnem, hogy a kulonbozo felhaborodott olvasoi levelekben a kedves levelirok meg milyen egyeb gyengesegeimre vilagitottak ra, inkabb megprobalom gyorsan osszefoglalni az elmult harom het fontosabb esemenyeit.

Mert hogy esemeny az volt. Az angliai utam elotti heten sikerult leadni a lakhatasi tamogatast igenylo dokumentumokat az illetekes szerveknel. Elotte kitoltettem monsieur Vaissaire-rel is amit neki kellett, en is bevallottam mindent, amit kertek. Direkt igyekeztem leadni, hogy november elejen mar johessen a penz... De sajnos egyelore nem jon, lehet hogy be kell mennem majd reklamalni. Annak a hetnek a masik nagy hozadeka, hogy talaltam egy automata mosodat 3 percnyi gyaloglasra tolem! Egesz veletlenul botlottam bele nagy meglepetesemre. Ugyhogy azota a mosas is megoldott, es csak 4 eruomba kerul

Aztan jott Anglia, amit nem keves keszulodes elozott meg. Vegigbongesztem a nagyobb londoni egyetemek valamint a cambridgei egyetem kemia es fizika tanszeket, hogy van-e esetleg olyan kutato, akinek erdekel a kutatasa. Aki erdekes volt, annak irtam egy emailt, hogy ettol eddig Londonban/Cambridgeben leszek. Aztan aki visszairt, azzal talalkoztam is – emiatt ket delutant Londonban toltottem. Kivalo a vasuti osszekottetes London es Cambridge kozott, a vonat bent van 45 perc alatt – csak kicsit draga (34 font odavissza). A masodik delutan soran kicsit maszkaltam is a varosban, habar csak a toredeket lattam annak, ami itt neznivalo. Nagyszeru elmeny volt London, nekem sokkal jobban tetszik, mint Parizs, valahogy jobban bejon az angol mentalitas is. Remelem, vissza fogok meg tudni menni majd.

Cambridgeben tobb emberrel is talalkoztam, tobben is nagyon szimpatikusak voltak (Londonban egy valaki volt az alapvetoen), de penze jelenleg senkinek nincs egy posztdokra. Ugyhogy annyi minden esetre nyilvanvalova valt, hogy ha posztdokot szeretnek, akkor ahhoz nekem kell palyaznom valamilyen penzforrast es aztan menni (ha megnyerem) a “penzemmel” valakihez. Cambridgeben szerencsem volt egy eleg fura fickohoz (a Liviaek csak felautistanak titulaltak), aki meglehetosen kezdo az emberekkel valo banas teren. Vele keddre volt megbeszelve egy talalkozo, de vegul penteken sikerult csak beszelnem vele – kozben parszor atrakatta vagy csak egyszeruen elfelejtette a talalkozonkat. Talalkoztam egy francia ismerosommel is, akit meg 2008 fabruarjabol Bordeauxbol ismertem. Most eppen Cambridge-ben vendegprofesszor. Vele jo volt ujra talalkozni. Meg aztan talalkoztam egy szloven figuraval is, aki, azt hiszem ugyancsak vendegprofesszor perpillanat, amugy Ljubljanaban dolgozik. Nagyon erdekes dolgokat csinalnak, es van is penze posztdokra!! Es egesz konkretan fel is ajanlott egy posztdok allast – Ljubljanaba... Ami nem Anglia, de ha minden kotel szakad, egy hasznalhato felvetes. Van egy nagy nemzetkozi egyuttmukodesuk is, szoval tovabblepni is lehetne onnan. Hat meglatjuk. Ez minden esetre mar tobb, mint a semmi. Igazabol alapvetoen nem is azzal a szandekkal mentem ki, hogy feltetlenul posztdokajanlattal akarok hazaterni, sokkal inkabb egy elozetes terepfelmeresnek szantam a dolgot – ugyhogy teljes mertekben sikerult teljesiteni az elvarasokat :). Az meg hogy vegulis meg ajanlatot is kaptam a vegen, csak a hab a tortan.

Az idojaras is nagyon kegyes volt velem, gyonyoru napsuteses ido volt egy delutant leszamitva, pedig ritkan latni a napot ilyenkor Angliaban. Cambridgeben is volt aztan egy napom maszkalni, de mivel itt mar szinte minden lattam, vegul csak bickliztem egy kicsit a Cam menten. Szallasom most is a Liviaeknal volt, akiknek most mar rettentoen le vagyok kotelezve, remelem, egyszer viszonozni fogom majd tudni a vendeglatast! :)

A visszateresem utani het alapvetoen elegge esemenytelenul telt. Most nem is jut eszembe semmi emlitesre melto momentum. :). Hetvegen sajnos az uszast elblicceltem, de legalabb sikerult kialdunom magam, amire mar regota nagy szuksegem volt. Az uszast is bepotolom majd valamikor. Ismet sikerult szerencsere finomat foznom, most tejszines, gombas teszta volt csirkevel :).

Jovo hetre nincs kilatasba helyezve semmi kulonleges dolog egyelore. Lehet hogy valamikor elmegyunk a Sylvainnel ket napra Strassbourgba, az ottani egyuttmokodesunk miatt. Van ugyanis egy kis “elkoltendo” penz meg, aminek jo lenne nyakara hagni ev vege elott. Barcsak nekem is ilyen gondjaim lennenek...

Motto: "Kisse odabb

A sarkon reszket egy zorgo kabat"

Ezen a heten vettem eszre eloszor, hogy kezdek visszazokkeni az itteni elet ritmusaba, rutinjaba. Most mar nem erzem furcsanak, amikor reggelente a tobbi diakkal egyutt varakozom a 8-as buszra, ahova hering modjara bepreselodve zotykolodjuk vegig a majdnem negyedoras utat az egyetemig. Megvan ennek is sajatos hangulata – ez minden esetre az itteni ifjusag viruscserejehez ketsegkivul kivalo alapot biztosit. Es most mar hivatalosan is itteni diak vagyok, mert vegre elkeszult az itteni diakom!

Hogy meg otthonosabban erezzem magam, megkaptam a heten a berleti szerzodesemet is, ugyhogy most mar hivatalosan is itt lakom – van itteni lakcimem (ugyhogy most mar igenyelhetek is szoc.tam.-ot hozza). A heten amugy bekoltoztek monsieur Vessaire-ek az also ket szintre. Gondolom vettek uj ulogarniturat a nappalijukba – feltehetoleg ennek koszonheto, hogy erkezett egy hatalmas feher bor sarokgarnitura hozzank. Meg uj asztalok es szonyeg. Ennek mondjuk sajnos aldozataul esett a nappaliba nyilo bejaratom, amely igy tobbet nem atjarhato.

Kozben zajlott az egyetemen is az elet. Volt csutortokon es penteken egy munkaertekezletunk. Mindenfele olyan emberek voltak itt Franciaorszag kulonbozo reszeirol, akik a Sylvainnel egyutt egy nagy francia nemzeti kutatasi projekt resztvevoi. A Sylvain felvetetette, hogy tarthatnek helyette egy eloadast az ertekezleten, mivel en is benne vagyok ebben a projektben. En meg aztan elvallaltam, mert hat vegulis tetje nincs, gyakorlasnak viszont annal jobb. Meg szerencse, hogy nem volt tetje, mert enyhen szolva sem lett valami meggyozo. A ketnapos ertekezleten aztan vegig asszisztaltam, amit utolag sajnalok (voltak ugyan elonyei is azert a dolognak) – leges leginkabb a raforditott es karba veszett rengeteg ido miatt.

Mivel hetkozben nem sikerult hoznom az elvart atlagot alvas teren, ezert aztan ellustalkodtam a heti uszast. Ha minden jol megy megprobalom bepotolni jovo szerdan. Voltam vasarolni, szokasos fozocske is megvolt (most egy hus nelkuli zoldseges/gombas rizottot utottem ossze), aztan szombat delutan az elso idei kiranudlast is megjetettuk Delphine-nel, Caroline-nal es Marcsival.( Marcsit nem irigylem, majdnemhogy 0 franciatudassal jott ide – meg sokkal nehezebb lehet neki bizonyos szempontbol, mint nekem annak idejen. Persze azert osszessegeben inkabb konnyebb neki, az en jelenletem sokat szamit, egyfajta biztos pontkent itt vagyok - nekem ez annak idejen nem volt meg. En lebegtem; hanykolodtam a hullamok hatan.)

Az uticel Sentier Karstique volt. Tulajdonkeppen ez egy erdei osveny (mint a neve is mutatja) soksok karsztos kepzodmennyel. Ezek tobbsege valamilyen fuggoleges hasadek, melyedes. Az erdo szep volt, de nagyban rontotta a dolog elvezeti erteket a szemerkelo eso,es hogy minden olyan osziesen nedves-nyirkos volt. Vasarnap a megszokott nyugalommal telt kesoi kelessel es takaritassal. Mivel kivetelesen olyan szep ido (es meleg) volt, vegulis ugy dontottem, hogy maszkalok egyet a kornyeken, ugysem voltam meg a keruletben a boltnal messzebb. Van a kozelben egy temeto is sok regi-regi sirral. Lementem a Doubs partjara is es csinaltam par remek kepet. Ritkan latom ezt az arcat a varosnak.

Kepek a szokasos helyen, a webalbumban: http://picasaweb.google.com/djuree007

Motto: “Ejh, dontsd a toket ne sirankozz,
ne szisszenj minden kis szilankhoz”

Vasarnap, oktober 4-en visszatertem Francaiorszagba. Bazelbol jottem busszal es ket vonattal, ejjel negyed 12-kor ertem ide. Rettenetes a kozledes, pedig biztos tobben hasznalnak a bazeli repteret, ha konnyebb lenne az odajutas (elvegre Bazel mellett egy nemet es egy francia varost is hivatott kiszolgalni). A jovoben ez a visszassag, ugy nez ki, valtozni fog – epp ma olvastam az ujsagban, hogy a most epulo (Parizs-Belfort) TGV vonalat ugy akarjak megepiteni, hogy segitsegevel vonaton konnyeden megkozelitheto legyen a parizsi charles de gaule, a lyoni es a bazeli repter is. Hurra. De ez sajnos mar nem az “en idomben” lesz kesz...

Hetfon aztan ujra munkaba alltam. Itt van mar a Marcsi is, otthonrol jott debutalo doktoranduszunk, aki felig-meddig ram van bizva. A munka egyebkent haladt – volt mar megint otthoni hozadek, de szerencsere az itteniek teren is volt eloremozdulas.

Szervezodik az idei angliai utam is! Merthogy megyek megint, oktober vegen, remelhetoleg a vegere lesz posztdokom is. Es ami iden is borzasztoan jo: a Sylvain megint kifizette az utazasomat!! Mondjuk most azert mar jobban latom a hatterben allo dolgokat: itt a segiteni akarosan tul (ami ketsegkivul jelen van) arrol is szo van, hogy el kell kolteni biznyos rendelkezesre allo penzforrasokat ev vegeig, hogy jovore is az iden kapott osszeget kapja az intezet. Ehhez en epp kapora jovok.

A het nagy hire, hogy van internet a lakasban!!! Mivel a szolgaltato az internet megnyitasa soran tullepte a vallat idokeretet, ezert automatikusan kaptunk meg egy ingyenes honapot is! Szerdan este aztan sikerult is konfiguralni a halozatot Théophile-lal; a wifi is megy mint a kisangyal.

Szombaton termeszetesn uszoda. Vettem diakberletet – szerencsere nem tunt fel a penztarosnak, hogy a tavalyi, lejart diakomat lengetem neki. Igy egy alkalom 1.55 euro (kb 450 forint), hihetetlenul olcso, szerintem Budapesten nem talalnank meg egy helyet, ahol ennyiert lehetne uszni. Aztan megint fozocske. A mostani kaja a multkorihoz hasonlo volt, de most pulyka volt az alap, es gomba mellett kerult bele aprora vagott cukkini es kaliforniai paprika is, amiket elozoleg kulon megparoltam egy kis hagyman. A legutobbi produkciomat nem sikerult tulszarnyalni, de azert a mostani sem lett rossz. Vasarnap lustalkodas es edes semmitteves es nagy megelegedes, hogy nem kell bemenni az egyetemre, ha internethez akarok jutni. :)

Motto: “fol-foldobott ko”

Net meg mindig nincs, remeljuk, mire visszajovok mar nem kell ilyen aldatlan allapotokrol beszamolnom. Net hijan a legutobbi hetvegen is be kellett mennem az egyetemre – vasarnap raadasul gyalog, mert olyan ritkan jar ez a dog busz. Igazabol nem is nyertem vele annyi idot; max 5 percet, leven, hogy a tavolsagot gyalog kb. 35 perc megtenni. Vasarnap reggel is gyalogoltam, amikor is uszni voltam (oda-vissza gyalog mentem), oda az ut csak 28 perc kb. Hogy ha lehet, megprobalok majd szombatonkent jarni uszni, mert vasarnap nagyon nagy szivas.

Szombaton megint fozocskeztem, most egesz jolsikerult kajat volt modomban kiadni a kezem kozul, azt is mondhatnam, hogy nagyon finom lett :). Vettem sertescombot, amit apro darabokban nemi dinsztelt hagyman keves fuszerrel megfoztem, majd hozzaadtam gombat, es tovabbfoztem, mig a gomba is meg nem puhult. Rizst csinaltam hozza. Finom lett. Apro oromok az eletben:).

Hetfon kanadai vendegunk volt, aki tartott nekunk (kevesbe erdekfeszito) eloadast vicces kanadai akcentussal a munkajarol. Hogy oszinte legyek, nem a spanyol viaszt talaljak fel. De szerencsere nem is gondoljak azt. Hetfon megjott Rayez is, akivel jon velunk kedden haza, hogy megismerje a magyar gasztronomia es a furdok vilagat.

Motto: "Ki emlékszem,hogy több vagyok a soknál,
Mert az őssejtig vagyok minden ős"

"...Ez az elmúlás.Ebből vagyok.”Meglásd,
Ha majd nem leszünk!…”-megszólítanak.

Megszólítanak,mert ők én vagyok már;
Gyenge létemre így vagyok erős,
Ki emlékszem,hogy több vagyok a soknál,
Mert az őssejtig vagyok minden ős-
Az Ős vagyok,mely sokasodni foszlik:
Apám- s anyámmá válok boldogon,
S apám,anyám maga is kettéoszlik
S én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok-minden,ami volt,van:
A sok nemzetség mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan,
S a meghódoltak kínja meggyötör..."

Motto: "...kotta kudora panyigai
kudora kotta ü..."

(Cimlap) Ahogy igertem surubben jelentkezik a hirado, bar egyelore meg nem a legfrissebb hirekkel, inkabb csak ugy, mint annak idejen a filmhirado. A cimlapsztori az internetkerdes latszolagos rendezodeserol szol, ugyanis ma (szerdan) vegre alairtuk a szerzodest Théophile-lal hosszas korulnezes es toprenges utan. Net ettol persze meg nincs – az sajnos nem ket perc itt (nem ertem, hogy otthon miert tud ez a dolog egy-ket nap alatt lezajlani), talan 5 nap, mire aktivaljak a vonalat. Merthogy ADSL.

(Kozelet) Kozben bent szerencsere haladunk a munkaval, bar szerdan mindfele szamitastechnikai problemaval nyaggattak, ugyanis rosszul inditottam el allitolag szamitosakat a mindenki altal hasznalt szamitogepklaszteren, es ezzel mindenki masnak lelassitottam a szamitasat. Ugyhogy kaptam egy ertesitest, miszerint legyek szives azonnal felhagyni ezzel a helytelen gyakorlattal es kulonben is menjek melegebb eghajlatra. Ez a kedves rendszergazda alapallasa.Ugyhogy tul sok reszletet aztan nem sikerult a problemarol kideritenem, talan holnap tobbet megtudok.

(Fozocske rovat) Hetfon megprobaltam eletem elso rizottojat elkesziteni, es buszkeseg nelkul jelentem, hogy nem lett jo. Gombas paprikas rizotto volt elvileg. A legfobb baj a hozzaadott so mennyisegevel volt, hogy a rizs minoseget ne is emlitsem... Legkozelebb biztos jobb lesz.

(Sport) Szerda este beiktattam uszast, hogy meglegyen a heti mozgasmennyiseg. Kevesbe a mennyisegre, inkabb a gyorsasagra probaltam menni, hogy beleferjen 2 km egy ora alatt – de nem sikerult sajnos. A kello vallmelegites sajnos megint elmaradt - es most sajognak is vallizuleteim...

Motto: “Korette csend, amerre ment es nema tartomany”

Az elso hetem a szurke egyhangusag jegyeben telt. Nem valami felemelo ezt irni – a het sem volt tul felemelo –, de ez az igazsag. Nem ereztem tul jol magam, amit leginkabb az otthonmaradtak hianya es az ittlevok idegensege okozott. De most mar azert sokkal jobb.

Ez a het nem bovelkedett hat tul sok emlitesremelto esemenyben. Pozitivum volt, hogy megismerkedtem a tulajjal, Monsieur Vaissairrel (asszem igy irjak a nevet, bar meg sosem lattam leirva), aki nagyon szimpatikus volt. Alexis szerint a felesege egy banya, hozza meg nem volt szerencsem. Szokatlan szituacio, hogy a reggeli menetrendet egymashoz kell hangolnunk, hogy mindenki tudjon eleg idot tolteni a furdoszobaban. Altalaban nem egyszerre kelunk, tobbnyire Alexis kel leghamarabb, leven gimnazista, es neki is kell a leghamarabb elmennie. Aztan Théophile es vegul en. Kivetel hetfo, akkor mindenketten egy oraval kesobb kezdenek, ekkor megprobalok en lenni az elso. A busz szerencsere viszonylag surun jar (8 percenkent!), es kb 14 perc alatt ott is van a campusnal, ahonnan meg 5 perc gyaloglas az egyetem.

Egyeb pozitiv esemeny volt, hogy szombaton elmentem uszni – ide s tova harom hete voltam utoljara. Az uszas jol ment, jol is esett, de azert erzodott a kihagyas. Es az uj uszoszemuvegem kivaloan szuperalt. Aztan este amikor hazaertem, egy ujabb remek esemenyrol szereztem tudomast, tortenesen megjott az agyam! Egeszen mas elmeny volt azon aludni.

Vasarnap Caroline-nal ebedeltem – itt voltak a szulei is, ok hoztak fel Caroline-t a Vogezekbol. Caroline nem volt egesz heten, kijott a hatfajasa, ugyhogy hazament a szuleihez – de leven, hogy le kell adnia hamarosan a doktorijat (talan a jovo heten), ezert fel kellett jonnie Besançonba, meg ugy is, hogy nincs teljesen jol. A szulei itt maradtak a hetvegere, hogy segitsenek neki a takaritasban. Aztan voltak olyan kedvesek, hogy megkerdeztek, van-e kedvem veluk ebedelni.

Elhataroztam, hogy leszokom a rendkivul hosszu bejegyzesekrol. Egyreszt tul sok ido oket megirni :) masreszt, aki olvasni akarja, annak sem idealis. Ha minden jol megy, jovo het elejetol lesz a lakasban netunk, igy gyakrabban fogok tudni rovid kis bejegyzeseket elhelyezni a blogon. Arrol nem is beszelve, hogy igy azt is meguszom majd, hogy hetvegente be kelljen menni az egyetemre.

Motto: “Megint jonnek; kopogtatnak...”

Szoval ujra Besançon. Megint 5 honap – az utolso 5 honap. Fura, hogy mar az utolso. Es nem azert elso sorban, mert sajnalom a varost itt hagyni, amihez annyira, valljuk meg, azert nem nottem hozza, hanem mert kozeleg ennek a 3-eves periodusnak a vege. Valamit veget er, az a biztonsagot nyujto tudat, hogy egy ideig nem kellett nagyon a vilag dolgaival bajlodnom, csak szoszmotolni gondtalanul a munkammal ugy, hogy ezert meg fizettek is. Ennek persze most meg nincs vege, papiron meg van egy fizetett evem (ami valojaban nem lesz egy ev), de ez mar nem a gondtalansagrol”fog szolni. Ha realis akarok lenni, ez az ot honap van arra, hogy befejezzek minden elkezdett projektet, hogy aztan legyen eleg idom irni a dolgozatot.

Meg szerencse, hogy tulajdonkeppen azonnal bele tudom vetni magam a munkaba, nem kell sok idot tolteni, hogy megszokjam az uj kornyezetet, mert hogy annyira nem is uj. Szerencsere mar otthonosan mozgok itt Besançonban, es ami nagyban noveli a konforterzetemet: ertem az embereket es megertetem veluk magam. Tulajdonkeppen mar kepes vagyok mindent elintezni egyedul, meg a hivatalos ugyeket is. Erre az onallosagra szukseg is van, egyreszt mivel egy ido utan mar nem lehet mindig megkerni valakit, hogy kiserjen el tolmacs gyanant, masreszt iden teljesen uj helyen lakom (emberek kozott!) es ez a teny onmagaban sok onallosagot igenyel. Van ugyanis egy Théophile nevu baratom, akit meg otthonrol ismerek, leven, hogy az ELTE-n volt erasmusos diak. Felszabadult egy hely abban a lakasban, ahol lakik, kipuhatolta a tulajdonosnal, hogy hajlando lenne 5 honapra is kiadni akar a szobat , igy hat megkerdezett, hogy nem akarok-e bekoltozni – igy kerultem ide harmadiknak ket srac melle.

A lakas egy 3-szintes haz legfelso emeleten talalhato, az also ketton fog lakni majd a tulajdonos a felesegevel, itt pillanatnyilag meg felujitas zajlik. A haz eleg kozel van az ovaroshoz, ennek megfeleloen eleg messze van az egyetemtol, ugyhogy buszozasra vagyok kenyszeritve, ami annyira nem olcso mulatsag itt. Arrol nem is beszelve, hogy este sajnos meglehetosen rossz a buszkozlekedes. Egy ilyen kisvaros eseteben ugy latszik, meg annak is orulni kell, hogy van egyaltalan este busz... A haz kicsit oreg, de eleg jo allapotban van. Itt a legfelso szinten, van egy eleg tagas konyhank, egy nappalink, egy furdoszobank es termeszetesen mindenkinek megvan a maga szobaja. WC sajnos a lepcsohazban, a bejarattal szemben talalhato (ld. az idevonatkozo abrat). Az uj tulajdonosok vettek mindenkinek uj iroasztalt (allitolag hamarosan le is lesznek lakkozva), lesz hamarosan mindenkinek uj agya (egyelore osszehajthato potagyakaon alszunk). A konyha jolfelszerelt. A lakotarsak szimpatikusok, jol elleszunk itt 5 honapig. A masik lakotars, akirol meg nem esett szo, Alexis. Meg gimnazista,aki jovore erettsegizik. Olyan, mint egy nagy kamasz, es egyelore nem erdekli semmi.

Egyeb nagy valtozas a korabbiakhoz kepest nincs egyelore; a legtobb dolog maradt a regiben. Az uj lakaskorulmenyek meg inkabb alkalmasak vendegek fogadasara, ugyhogy barki, aki jonni akar, szivesen latott vendeg!