Motto: "Kisse odabb

A sarkon reszket egy zorgo kabat"

Ezen a heten vettem eszre eloszor, hogy kezdek visszazokkeni az itteni elet ritmusaba, rutinjaba. Most mar nem erzem furcsanak, amikor reggelente a tobbi diakkal egyutt varakozom a 8-as buszra, ahova hering modjara bepreselodve zotykolodjuk vegig a majdnem negyedoras utat az egyetemig. Megvan ennek is sajatos hangulata – ez minden esetre az itteni ifjusag viruscserejehez ketsegkivul kivalo alapot biztosit. Es most mar hivatalosan is itteni diak vagyok, mert vegre elkeszult az itteni diakom!

Hogy meg otthonosabban erezzem magam, megkaptam a heten a berleti szerzodesemet is, ugyhogy most mar hivatalosan is itt lakom – van itteni lakcimem (ugyhogy most mar igenyelhetek is szoc.tam.-ot hozza). A heten amugy bekoltoztek monsieur Vessaire-ek az also ket szintre. Gondolom vettek uj ulogarniturat a nappalijukba – feltehetoleg ennek koszonheto, hogy erkezett egy hatalmas feher bor sarokgarnitura hozzank. Meg uj asztalok es szonyeg. Ennek mondjuk sajnos aldozataul esett a nappaliba nyilo bejaratom, amely igy tobbet nem atjarhato.

Kozben zajlott az egyetemen is az elet. Volt csutortokon es penteken egy munkaertekezletunk. Mindenfele olyan emberek voltak itt Franciaorszag kulonbozo reszeirol, akik a Sylvainnel egyutt egy nagy francia nemzeti kutatasi projekt resztvevoi. A Sylvain felvetetette, hogy tarthatnek helyette egy eloadast az ertekezleten, mivel en is benne vagyok ebben a projektben. En meg aztan elvallaltam, mert hat vegulis tetje nincs, gyakorlasnak viszont annal jobb. Meg szerencse, hogy nem volt tetje, mert enyhen szolva sem lett valami meggyozo. A ketnapos ertekezleten aztan vegig asszisztaltam, amit utolag sajnalok (voltak ugyan elonyei is azert a dolognak) – leges leginkabb a raforditott es karba veszett rengeteg ido miatt.

Mivel hetkozben nem sikerult hoznom az elvart atlagot alvas teren, ezert aztan ellustalkodtam a heti uszast. Ha minden jol megy megprobalom bepotolni jovo szerdan. Voltam vasarolni, szokasos fozocske is megvolt (most egy hus nelkuli zoldseges/gombas rizottot utottem ossze), aztan szombat delutan az elso idei kiranudlast is megjetettuk Delphine-nel, Caroline-nal es Marcsival.( Marcsit nem irigylem, majdnemhogy 0 franciatudassal jott ide – meg sokkal nehezebb lehet neki bizonyos szempontbol, mint nekem annak idejen. Persze azert osszessegeben inkabb konnyebb neki, az en jelenletem sokat szamit, egyfajta biztos pontkent itt vagyok - nekem ez annak idejen nem volt meg. En lebegtem; hanykolodtam a hullamok hatan.)

Az uticel Sentier Karstique volt. Tulajdonkeppen ez egy erdei osveny (mint a neve is mutatja) soksok karsztos kepzodmennyel. Ezek tobbsege valamilyen fuggoleges hasadek, melyedes. Az erdo szep volt, de nagyban rontotta a dolog elvezeti erteket a szemerkelo eso,es hogy minden olyan osziesen nedves-nyirkos volt. Vasarnap a megszokott nyugalommal telt kesoi kelessel es takaritassal. Mivel kivetelesen olyan szep ido (es meleg) volt, vegulis ugy dontottem, hogy maszkalok egyet a kornyeken, ugysem voltam meg a keruletben a boltnal messzebb. Van a kozelben egy temeto is sok regi-regi sirral. Lementem a Doubs partjara is es csinaltam par remek kepet. Ritkan latom ezt az arcat a varosnak.

Kepek a szokasos helyen, a webalbumban: http://picasaweb.google.com/djuree007

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.